Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 29. /1
Nem írtam még, hogy vasárnap végre téliesítettünk a tavamat. kihalásztuk a halakat, és B. leengedte a vizet is. Nem csoda, hogy a halakkal nem boldogultam, nagyon gyorsak, B. is megküzdött velük. Amikor Pécsre jöttem tavasszal, csak két nagyobb aranyhal volt, de mostanra lett még 15 pici. Amikor süt a nap, délelőttjeinket az udvaron töltjük G.-vel, de Pirike mindig ott napozik, alig győzöm hazazavarni! Mintha a szomszédban nem úgy sütne a nap, mint nálunk! Lehet, hogy a madaraimra vadászik? Azok is bosszantanak mostanában, mert leeszik a fügét a fámról, de azt mégsem hagyom, hogy nálam más vadásszon! Ha én nem tudom elkapni a rigókat, hagyja békét őket más is. Tegnap tudtam meg V.-ről, hogy Marci Kisgazdija, Sz.-ről is, hogy hova tartozik. Már rég kitaláltam volna, ha G. oda engedne a géphez, de mindig fel kell másznom az ölébe, ha azt akarom, hogy most rám figyeljen, vagy csak akarom látni, miről irkál a nevemben. Ma B. is itthon van, délután állítólag megismerkedünk Kalózzal, a vizslafiúval. Most megyek vissza aludni, hogy pihenten flörtölhessek vele. Vizslát!