Kedves Ismerősök és Barátaink! (Mert most már sokan közületek a Barátaink is.) G. alighogy hazaért a kórházból, már a géphez ült, mert nem bírta ki nélkületek! Így én is egy nappal előbb térhetek vissza az ígértnél. Hát lássuk!
Amikor szerda délelőtt megint itthon hagytak, még nem tudtam, hogy G. nem jön vissza, ahogy szokott. Keresgéltem egy darabig, hátha elbújt, de sehonnan sem jött elő. Megebédeltünk, aztán elvihettem B.-t Zarázni, de előtte még a kajacsomag is megérkezett, benne néhány rágcsa, meg játék is, amikből csak egy marhafület kaptam, de az nagyon ízlett! Zarával ment a hancúr, K. csodálkozott, hogy Zara mennyire rácuppant a teniszlabdára. Este már hazaérkezés után elhevertem, és mivel B. leköltözött G. helyére, a tévé előtt is vacsoráztunk egyet. Aztán szundiztam egyet a kanapén B. ölében is, szokásos almázás elmaradt, de sebaj. Éjjel kikéretőztem egyszer, aztán a fotelből szép lassan, óvatosan átmásztam az ágyra, de B. pont akkor ébredt fel, amikor még mellette éppen el akartam heverni. Hát ez nem jött be, rövid úton visszaparancsolt leamortizált fotelomba. Reggel még mindig B. volt G. ágyában, így az ébresztés sem úgy történt, ahogy eddig, mert B. már javában elmélkedett, mire én magamhoz tértem, így a G. által annyira imádott fülpuszilgatás is elmaradt. Délelőtt megérkezett A., B. régebbi neveltje, aki segített nekem hazajutnom azon a bizonyos hiányképző napon a rendelőből, és akit majdnem megkaptam első ocsúdásomban. Most mintha nem is emlékeztem volna rá, ami felettébb valószínű is, az akkori állapotomat figyelembe véve. B. szerint úgy fogadtam, mint N.-t szoktam, de G. szerint ez lehetetlen! És mivel egyik Gazdim se látta, hogy mindkettőt hogyan fogadtam, és G.-nek diktálok, tehát biztosan ő írja az igazat! Mindenesetre jól elszórakoztattuk egymást, míg B. a dolgait intézte. Eztán újra Zaráztunk, egészen jó így, hogy G. nincs itthon, mert akkor mindig elvihetem B.-t a Ledinára. Itt találkoztunk a kis, öt hónapos mix Larával, aki nem nagyon volt még más kutyákkal, és úgy megijedt tőlünk, a két vizslától, hogy hanyatt-homlok dobálta égnek a lábait. Gazdija is nagyon féltette, mire kétlábújaink elmagyarázták, hogy mi vizslák, rettentően jóindulatúak vagyunk. (Kivéve Kalóz, de őt elvakítja a szerelem.) B. ismét megállapította, hogy Zarázás után sántikálok egy kicsit. Majd G.-vel konzultál. Az este már szinte rutinosan telt, éjjel megint kikéretőztem, de az ágyba már nem másztam át. Ébresztenem sem kellett, B. megint előbb eszmélt, mint én, a nyalakodópuszik is elmaradtak. Délelőtt B. elment, amit már rutinosan fogadtam, de rövid idő múlva együtt jött meg G.-vel, amitől hanem is olvadtam el, de úgy örültem, mint egy hercegnő rég nem látott alkalmazottjának. Szóval elegánsan, kis felsőbbrendűséggel, de azért a falnak támaszkodott, nehogy feldöntsem. Ebéd után lefeküdtünk G.-vel, ő, hogy kipihenje a kórházat, én meg ugrásra készen vártam a „Zara-időt”. El is jött, el is mentünk, és ugyanúgy sántikáltam a végén. G. mondta, hétvégén úgy sincs Zara, mert a tanyára megy, így én is pihentethetem a bal hátsót is, aztán hétfőn felhívja az illetékest. Ma, szombat reggel megint fehér a kert, de a nap is süt, így hamarosan gyakoroltathatom a Gazdikkal a lábtörlést. Most már kezdek ebben is kikupálódni, mert ha bejövök az udvarról, tekintetemmel azonnal erősen fixírozom a radiátor szélét, ahová a jutifalatot szokták tenni, míg a tappancsaimat törlik. Ha nincs ott, kicsit süket leszek, nem ülök le mindjárt, de majd csak rávezetem őket a helyes sorrendre: jutifalat előkészítve, utána jöhet az összes többi!
Mivel ma Zarázás sem lesz, ezennel befejezem ezt a diktálmányt, remélve, hogy lassan visszaáll minden a szokott kerékvágásba. Vizslát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése