Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 10.
Kedden délben jött a postásbácsi, csöngetett, én persze már rég a lépcső tetején vártam G.-t toporzékolva, hogy jöjjön már, esemény van! A bejárati folyosóra már semmiképp sem akart kiengedni, de velem ilyenkor nem lehet beszélni, így csak a kisablakot nyitotta ki és azon keresztül vette be a borítékot és fizetett. Még alá is kellett írni neki azzal az új érintőképernyős izével, de megelőztem, és a nózimmal megtettem helyette azt a macskakaparást, amit ő aláírásnak nevez. (Erről a „macskakaparásról” jut eszembe, hogy Pirikét már vidáman kergetem, utol még nem érem, de legalább már tudja, hogy ebben a házban én vagyok az úr!) Vissza a postához: Csak már bontottuk volna azt a borítékot, biztos voltam benne, hogy az enyém lesz., és így is volt, mert az új „tagLiFE” bilétám jött meg. Nagyon szép, az elején a magyar színek, másik oldalán pedig G. címe, telefonszáma. Este B. egy kicsit ócsárolta, mondta, hogy a másik jobb, megint megkérdezte minek kettő, mire G. mondta, hogy a leendő tesómnak kell a másik. Erre csak nyelt egyet, nem szólt semmit, ez lehet jó jel is, talán már nem tiltakozik a tesó ellen kézzel-lábbal. Ez persze G. véleménye, aki néha túl optimista! Szerintem „buktával dicsérd a napot”! (Mégpedig I. buktájával, aki a neten olyan kaja-költeményeket szokott küldeni, hogy a buktája is biztos nagyon finom!) B. különben jó volt hozzám, mert elvihettem sétálni, igaz, hogy nem találkoztunk senkivel, de a Gazdik még féltik a nemlétező sebemet, így örültek is ennek. Este beugrott  Z., felesége J., és számomra legkedvesebb lányuk D. Az autógumit hozták vissza, amit B.-nek kellett lecserélnie azon az emlékezetes esős éjszakán. Most nem vonultak fel az emeletre, hanem lejöttek, amit én - szégyen ide, szégyen oda – nagy örömmel és kis csurgással fogadtam.  Persze ezt Z. mindjárt meg is jegyezte, aztán vissza is ugatott, továbbra sem vagyok oda érte. Annál inkább D.-ért, aki mindig megengedi, hogy ugráljak, és nyaljam-faljam. Az ilyen vendégeket szeretem! Jövő hét péntekre megbeszéltük netes barátnőmmel, hogy meglátogat. N. rajong értem, én még  nem is ismerem, én is rajongani akarok! Most kezdek ébredezni az ebéd utáni szundiból, a diktálást berekesztem, szükségem van G.-re! Vizslát!