Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 01.
Na, beköszöntött a december, verőfényes napsütés, minden hófehér, vidáman röpködnek a madárkák az etetőre, és akkor felébredtem. Reggel ötkor! Gyorsan felvertem G.-t, hogy menjünk már ki havat nézni, de kiérve láttam, hogy zuhog az eső, sötét van, és hétfő. Madárkák sehol! Nem tudom, honnan szedtem ezt a havat, azt se tudom, mi az, biztos I. beszélte tele a fejem a neten. Vasárnap délután itt volt P. (a Gazdik testvére) és családja. Ők azok, akik félnek tőlem, mert rettenetesen félelmetesen vad vagyok! Igaz, ők már Borcsitól, idős elődömtől is tartottak. B.-t jöttek gratulálni, ennek megfelelően be lettem csukva a lakosztályomba. De eljött a vacsiidő, és B. feltálalta a kaját, majd azt gondolta, hogy úgyis az evéssel leszek elfoglalva, és nyugiban kinyithatja a rácsot, és felcuccolhatja a sütiket. Hát nem, mert én észlelve a lehetőséget, uzsgyi, fel az emeletre üdvözölni a vendégeket! B.-nek arra volt csak ideje, hogy kiáltson: megy a Zsaci!, megy a Zsaci! Mindenkinek látni kellett volna azt a mozgalmas két másodpercet! Négyen öt felé! P. előlépett, hogy védje családját a rettenettől, a többiek lábakat fel, a kisebbje fel az ülőhelyekre!  Én meg megnéztem őket, és elégedetten tértem vissza vacsizni.  Elégedetten, mert még megvan a respektem! Este B. még lefényképezett, hogy lássa a világ, mibe öltöztetett. Reggel ugye ötkor ébresztettem G.-t, aztán csalódva visszamentem a lakosztályomba. G. felöltözött, és morcogva leheveredett „közös” ágyunkra, én rávetettem magam, és így aluszkáltunk még egy órácskát! Kaptam egy pólót, B. a sajátját adta rám, mert amilyen gyerekpólókat hozott, azok rövidnek bizonyultak. Erről az új ruciról mindjárt láttam, hogy nem egy tartós darab, ennek megfelelően estére kicsit megszggattam, de nem nagyon, mert a hétfőt tulajdonképpen átaludtam. Délután kicsit a teniszlabdán dolgoztam, este, miután lefényképeztek a kék rucimban, a labdát is kicserélték. Kaptam egy másikat, annak azon nyomban kiszereltem a csörgőjét. Eddig, mikor nálam volt, nem zavart, de akkor megéreztem a technikát, és pillanatok alatt kint volt a csörgő! Jóízűen rágcsáltam, amikor G. egy almadarabbal elcserélte. A labdahéjat is túl gyengének találta, így labda nélkül tértem nyugovóra. Vizslát!