Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 12.
Mostanában kedvenc elfoglaltságom a rongyrázás és a rongytépés. Előbbi arisztokrata mivoltomból következően szinte természetes, utóbbit kényszerből művelem, mert teniszlabdáim mind jobblétre szenderültek, és a Gazdik eddigi rucijaimat elém vetették, hogy játsszak azokkal. Eléggé derogáló egy magamfajtának rongyokat tépdesni, gyorsan végezni is akarok ezzel a dologgal, ami inkább munka számomra, mint játék. Az a játék, hogy az apróbb darabokat szétszórom a birodalmamban, és a Gazdik, mint két „hamupipőke”, kézzel összeszedik. Azért kézzel, mert seprűt, partvist nem nagyon engedek használni, a szemétlapátot percenként kidöntöm.  Ez a kiképzés része, G. már részesült ilyesmiben anno a katonaságnál, de B. még gyakran berzenkedik. Ma délután kellemes meglepetés ért: B. beszélt K.-val, Zara gazdijával, és megbeszélték, hogy négyesben randizunk a réten, ami ugye, félórai járás innen. Elindultunk, húztam, mint egy sörösló, mert már ki voltam éhezve egy jó kis futkosásra. Zara még nem volt sehol mikor a rétre értünk, B. levette a „köteléket”, én pedig hajrá, neki a nagyvilágnak! Mindent meg kellett néznem, szimatolnom, mi történt az alatt az idő alatt, míg hiányolt a RÉT, és én is hiányoltam az egészet, a teret, a zöldet, fákat, bokrokat, és főleg a haverokat, de legfőképp Zarát! Kicsit ilyenkor szelektív a hallásom, vagy a hangok nem érnek utol, mindenesetre B. hiába óbégatott, nem reagáltam rá. Aztán megláttam Dorkát idősebb gazdijával, elkezdtünk játszani, de csak finoman lehetett, mert a nénigazdi párja aznap esett el, és ő nem akarta megismételni. Így részemről nehezen, részükről gondolom sokkal könnyebben elváltunk, de akkor már jöttek Zaráék. Zara természetesen szépen láb mellett, csakhogy engem bosszantson, B.-nek pedig alkalmat adjon a dicsérgetésre! Ezt nem bírom! Amikor a saját alattvalóm más dicsérgetésére vetemedik! Ilyent nem sokszor hagytam még szó nélkül, de most Zara elvette az eszemet. Nem tudom, a kétlábúaknál hogy zajlik le két – egymást rég nem látott – barátnő találkozása, de nálunk szó szerint: ZAJLOTT! Viharosan zajlott! Aztán megpihentünk egy kicsit fekve, egymást alaposan benyálazva, majd jött a második félidő. Mikor az egy óra eltelt, én is majdnem olyan szépen jöttem hazafelé, mint barátosném (plagizálás) szokott. B. is elfáradt, de én most úgy érzem, csak horkolásra és diktálásra van energiám. A vacsi is elhalasztva! Vizslát!