Nagyberki Zsarolta vakkantásai

01. 19.
Már régen diktáltam, de nem is volt mit. A hétvége kicsit mozgalmasabbá vált, de nem annyira, hogy egy-egy napért érdemes lett volna vakkantanom G.-nek. Péntek délelőtt megint kipróbáltam a rácsot, mert jött G. barátja, aki szokás szerint munkaruhában volt, és az öltönye színe sosem passzol a szőröm színéhez. Ezen kívül, még allergiás is, szóval elfuserált kétlábú a számomra. G. őt az emeleten szokta fogadni, amit én a legkevésbé sem tolerálok! Ennek megfelelően először eltörtem a keményfatiplit, majd felvonultam meglátogatni T.-t. Csak a fordulóig jutottam, amikor B. megjelent, (ilyenkor mindig itthon van, hogy nekem keresztbe tegyen), És „visszakísért” a territóriumomba, ami szerintem egyre inkább rezervátumnak tűnik számomra, hogy egyebet ne vakkantsak! Miután még hatszor megpróbáltam a vendégünket üdvözölni, B. kezdett ideges lenni. Elbarikádozta a rácsot, mint azt tanulta történelemórán, mikor a Francia Forradalomnál tartottak, és ez már nekem is sok volt. Igaz, G.-nek is, mert félóráig tartott, míg visszajutott hozzám! B. azt mondta, hogy itt az ideje a fejlődésnek, és áttérünk a fakorszakból a vaskorszakba! Állítólag a kétlábúnál sem azért ért véget a kőkorszak, mert elfogyott a kő… . Tehát nálunk is volt még tipli, de B. fémcsavarral helyettesítette. Ennek a próbája szombat este jött el, de előtte elvittem B.-t Zarázni, mert K. véleménye alapján Zara már meggyógyult. Annak rendje és módja szerint élveztük egymás társaságát, a kétlábúak meg minket, amikor megérkezett Kalóz is a szívszerelmével. Kalóz, aki azt hiszi magáról, hogy ő az egyedüli vizsla a világon. Amikor ráförmedt Zarára, mert nagydarab nőjének közelébe ment, K. megjegyezte, tán golyótlanítani kéne a Nagy Harcost…  Ők bent a ketrecben, mi kint, és a gazdik a rácson keresztül beszélgettek, mint egy igazi beszélőn. Hazafelé állítólag szégyenbe hoztam K. előtt B.-t, mert nem sikerült neki a sétálós nyakörvemet rám adni. Futkároztam, lefeküdtem, Á-t mondtam a számmal, meg ilyesmi. Zara Már öt perce szépen ült, neki még tanulnia kell, hogy hozza izgalomba a Gazdiját! B. hiába mondta, hogy nyugodtan induljanak, nem, megvárnak, mondta K. Végül nagy röhögések közepette kettesben legyűrtek! Bocsánat, K. csak kuncogott a sálja alatt, és B. is inkább kínjában nevetett.  Ilyen vidám hangulatban értünk haza, miután jött J. és Z., megint a felső szintre. Mivel a csavarral most nem bírtam, alulról sikerült a rácsot felnyomnom, így újra jött a rács mögé az úttorlasz. Ez emlékezetes napja volt B.-nek. Vasárnap a Gazdik mentek el itthonról, ekkor szinte mintaszerűen viselkedtem, meg is lettem dicsérve, amikor visszajöttek. Azt már értem, hogy néha el kell menniük nélkülem, de hogy amikor itthon vannak, miért nem lehetek én is ott, ahol ők, ez még mindig nem megy a buksimba! Vizslát!

Szeretnék pécsi vizslapajtásokra szert tenni!
Ezért, aki nem restelli, kérem ossza meg az alábbi hivatkozást!
Az oldalt G. készítette, direkt(!) az én majdani lefárasztásom, és mások esetleges öröme érdekében!

https://www.facebook.com/groups/pecsivizslak/