2015. május 26., kedd

09. 20.
Ma vagyok 5 hónapos és 19 kiló. (Ezt I.-nek üzenem, Aki csodálkozott G. profilképén a gyors növésemen.) Délelőtt a Gazdik az én ajtómat szerelték, amikor B. leesett a székről, és csúnyán megütötte magát.  Én persze mindjárt elsősegélyben részesítettem, ami nem nagyon tetszett neki. Lehet, hogy nem kellett volna folyamatosan arcon nyaldosni, amikor a földön hevert? Ha a kivitelezés nem is volt tökéletes, a jószándék szívből jött. Most mindketten sántítanak, csak másik lábukra. Olyan muris elképzelnem, ahogy most kinéznénk séta alkalmával: elöl egy vidám, egészséges ifjú (mármint én), mögöttem két sánta, roggyant Gazdi. Szépek lennénk így együtt, ezért meg sem említem a víziómat nekik. Nem is mentünk ma sehová, pedig be volt tervezve. Vizslát!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése