09. 20.
Ma vagyok 5 hónapos és 19 kiló. (Ezt I.-nek üzenem, Aki csodálkozott
G. profilképén a gyors növésemen.) Délelőtt a Gazdik az én ajtómat
szerelték, amikor B. leesett a székről, és csúnyán megütötte magát. Én
persze mindjárt elsősegélyben részesítettem, ami nem nagyon tetszett
neki. Lehet, hogy nem kellett volna folyamatosan arcon nyaldosni, amikor
a földön hevert? Ha a kivitelezés nem is volt tökéletes, a jószándék
szívből jött. Most mindketten sántítanak, csak másik lábukra. Olyan
muris elképzelnem, ahogy most kinéznénk séta alkalmával: elöl egy vidám,
egészséges ifjú (mármint én), mögöttem két sánta, roggyant Gazdi.
Szépek lennénk így együtt, ezért meg sem említem a víziómat nekik. Nem
is mentünk ma sehová, pedig be volt tervezve. Vizslát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése