Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11 . 03.
Tegnap estére kipurcantam Elvittem B.-t oda, ahol múltkor nem volt senki, hát most több mint tíz fajtárssal találkoztunk! Nem tudom mennyivel, mert B. sem tudta megjegyezni! Elég volt a vizsikét megjegyezni. Kalózt már ismertem ugye, de most már kezd rendes lenni. Ott volt még egy bölcs, aki 6 éves hatásképtelenített fiú, (B. elfeledte a nevét, talán Mafi(?)), és Zara, a fél éves kislány, aki sokkal kisebb, mint én. A kétlábúak kérdezgették is B.-t, hogy anyukám nem a postással szűrte e össze a levet, és amikor hangosan tiltakoztam, még ők kérdezték, hogy nem lehetne e egy kicsit csöndesebben! Mikor megérkeztünk, természetesen hercegnői mivoltomhoz méltóan visszahúzódó voltam. Sokáig! Akkor lazítottam, csak kicsit a távolságtartásomon, amikor mi vizslák kicsit egyedül maradtunk. Még futkorásztam is, főleg Zarával, de még Kalózzal is! Mafit(?) nem nagyon lehetett kizökkenteni a bölcsességéből. Zara egyébként Taszárról jött négy hónaposan, lehet, hogy szüleink ismerik egymást! Azt nem tudom, hogy én mennyire szocializálódok, de a Gazdik már eléggé zsaciizálódtak, az tuti! Mire két és fél óra múlva hazaértünk gyorsan belapátoltam a vacsit, és mentem a helyemre szunnyadni! Arra sem jöttem izgalomba, hogy B. csinált néhány képet rólam Demény könyvével. Annyira nem lehet fantasztikus, hogy most lázba hozzon, legföljebb G.-t. Már most féltékeny vagyok! Na, jóccakát, Vizslát!