Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08.10.
Reggel fél kilenc van, A. is felkelt, megkaptam tőle a szokásos utasításokat: Lefelé!, Kifelé!, Befelé!, Nem szabad!, stb. Elindult a nap. Tegnap estefelé megjött a H. család: J., meg Z., valamint három lányuk közül kettő: D. és E. Annyira örültem nekik, hogy B. mindjárt fel is törölte utána a teraszt. Harmadik lányuk, HB., később jött, akkor lementünk örömködni  a fűre. Azt hiszem, az ilyesmit hívják „túláradó öröm”-nek. Hoztak mindenféle finomságot, telerakták az asztalt, amit azonnal szemrevételeztem is, és le is meóztam. Sajnos csak egyszer sikerült, mert utána mindenki résen volt, hiába próbáltam sanda szándékkal rájuk felkapaszkodva az asztal felé nyújtogatni a nyakamat. De kárpótolt mindenért, hogy annyit játszottunk, hogy kilencre úgy elfáradtam, hogy szinte aludni sem tudtam elmenni.  Egész este mindenki csak velem foglalkozott, nagyon meg voltam elégedve! Z. egyszer visszaugatott rám, amit kicsit zokon is vettem, de azért jöhetnek mindannyian legközelebb is! A végén még kaptam jutalomból apró, fehér, puha golyócskákat is, amire azt mondták: pattogatott kukorica. Ettem, de mintha mégsem ettem volna! Fura volt! A többit majd legközelebb. Vizslát mindenkinek!