Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 04.
Sürgősen meg kell tanulnom olvasni! Megjelenőben van Demény könyve ”Demény - Most én ugatok!” címmel. Őt a fészbukról ismerem, így mindenképpen meg akarom tudni, mit ír a Gazdikról és más kétlábúakról. Gondolom ő is így csinálta: a Gazdijával bepötyögtette. Sajnos G. az olvasásban nem tud segíteni, éppúgy mint a sétában sem nagyon, sokszor töprengek, ha az a fránya sztrók (vagy mi) nem a járását és a látását teszi nehézkessé, hanem az agyát, mennyivel hasznosabb lenne számomra! Kicsit hülyébb lenne, de én akkor is ugyanígy szeretném! Talán B. majd megveszi, és felolvassa nekem „Demény, a kötsög” (így szerepel a fészbukon) könyvét. Tegnap este nem volt „ökörködés” a kanapémon, valahogy gyorsan elbóbiskoltam, de ma már újra fitt vagyok! Segítettem B.-nek ebédet főzni: én meóztam a fokhagymát! Miután kellően felborzoltam az idegeit, kivonultam a konyhából, én is megebédeltem, visszamentem, és végigasszisztáltam a Gazdik ebédjét is. A mosogatáson már nem vettem részt, pedig szívesen megpróbálkoznék egyszer vele. Aztán egy kis szundi, majd udvari rohangálás, csigahéj ropogtatás, a kiásott lyukak számbavétele után, (B. megpróbálja mindig betemetni őket), be is sötétedett. Most jön a VACSI(!), így abbahagyom. De mégse! A kajáról jutott eszembe, hogy tegnapelőtt, mikor B. hazaért, egy szegény ember kért kajára pénzt. Ő mondta, hogy kaját tud adni, lesietett, és a hűtőből kivett egy darab sonkát, és felvitte egy kilós szeletelt kenyérrel együtt. (Persze én is igyekeztem, hogy hadd kapjon ételt mielőbb az a szegény ember, erre nem magára döntötte a hűtőből a kefirt a nagy kapkodásban és még engem okolt!) Na, szóval az egész kenyeret becsomagolva ott találtuk a ház mellett tegnap, mikor sétára indultunk! Na, most Vizslát!