Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 25.
G. nagy dilemma elé állított! Hogy az elejéről kezdjem: Tegnap itt volt Z., és nagy pakolásba kezdtek B.-vel, amiben én is lelkesen részt vettem, mint főkoordinátor és lépcsőnakasztó. Egészen addig, amíg különféle előre elkészített és rögtönzött akadályokat nem kezdtek elém pakolni. Akkortól már azok szétrombolásával, vagy áttörésével voltam inkább elfoglalva, megjegyzem eléggé sikeres volt ez irányú tevékenységem is. Végül G. azt mondta, hogy minden munka a munkaterület megtisztításával kezdődik, és pórázra kerültem! Így nem tudtam a továbbiakban aktívan részt venni, csak hanggal irányítottam. Szóval pakoltak mindenfélét ide-oda, ágyakat, asztalokat, székeket, miegymást. A vége az lett, hogy az én apartmanomba, amit G.-vel vagyok kénytelen megosztani, négy használható fekhely került: egy ágy a „kisszobába”, amit akkor használok, ha G. a számítógép előtt ül, három pedig  a „nagyszobába”, ezek a következők: a kanapém, a fotelom és G. ágya, ami nappalra ráccsal van elkerítve, és most a problémámban nem szerepel. Mert az én problémám az, hogy a kanapémat, vagy a fotelomat válasszam, ugyanis két nap múlva „jön a lomtalanítás”, és G. az egyiket el akarja távolítani, mondván, ha neki nincs egy szobában két ágya, nekem se legyen!  Pedig én a kanapémon reggel felkelés után, és este lefekvés előtt szoktam „ökörködni”, ahogy G. mondja, a fotelomban pedig éjjel, és néha nappal is aludni szoktam. Alvásra csak a fotelt használom, padig ki sem lehet benne nyújtózkodni. Nyújtózkodni csak a másik kettőn lehet, de azokon csak szundítani szoktam esetleg. Talán a fotel körül elődeim szellemét érzem, mert G. mondta, hogy abban 23 éve – szinte egyfolytában - vizslák aludtak. Érdekes, mindegyiküknek tetszett, azt hiszem én is ezt választom. Vizslát!