Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 30.
Itt a hónap vége, igazi nekem való idő volt ma. Délután itt volt I., Aki réges-rég, még kölyök koromban azt a kis sípolós sünikét hozta, amit azóta is nyúzok, de még mindig nem sikerült egyik tüskéjét sem lecibálni. Először le sem jött, hanem G. ment föl, amire én -G. szavaival- éktelen nyivákolásba kezdtem. Így semmit nem hallottam a beszélgetésükből (megnyugodhat –Ő is olvas). Amikor végre megjelent a lépcsőn, én már régóta csendben voltam (ezért jöttek le). Komolyan mondom, ez a gyanakvás visz a sírba egyszer (majd tízegynéhány év múlva G. szerint). G. egyébként azzal jön újabban, hogy igazi hittérítő vagyok! Tudniillik őt térítettem arra a hitre, hogy ezután csak jobb lesz velem! És ebben már valóban hisz is! Indítottam egy fészbuk csoportot a pécsi és Pécs környéki vizsláknak és mindenféle csatolt részeiknek, ha úgy gondoljátok, gyűljünk össze, ha csak itt a virtuálban is, egyelőre. Szóljatok a haveroknak! Vizslát a jövő hónapban!