Nagyberki Zsarolta vakkantásai

03. 07. / 2.
A szerda eltelt, a csütörtök és a péntek is, de akkor mindkét napon Zarázás is volt! Természetesen Kalóz „felügyeletével”. Kalóz szegény csak rohangászott a kerítés mellett, de gazdija nem engedte oda, ha fiú kutya is vilt bent. Ezalatt a három gazdi sétálgatott, mi meg a szokásos, sokadik birkózómeccset vívtuk Zarával A pénteki napon érdekesebb vilt az együtt töltött idő, mert amint megpillantottam az érkező Zaráékat, B. engedélyével eléjük iramodtam, aztán hogy, hogy-nem, valahogy beleakadtunk K. hosszú – kutyasétáltató – kabátjába, ő meg dobott egy hátast, akkorát esett, mint egy ólajtó, vagy hogy szokták az ilyen ’földre huppanásokat” emlegetni a kétlábúak, elég az, hogy akkorra szedte össze magát, mikor B. hozzánk ért. Sajnos ő nem látott az egészből semmit, így egy jóízű nevetésről is lemaradt. Volt még egy muris jelenet, ami nagyon tetszett szeretett gazdijainknak A ketrecben volt egy hölgy a blökijeivel, majd eltűnt. Ezt csak mi vettük észre, és keresésére indultunk Zarával, amikor hiányunk feltűnt kísérőinknek, és utánunk indultak… Aztán sürgősen hátat fordítottak és diszkréten távolodtak a helyszíntől.  Ők csak azt látták, hogy a hölgy cibálja fel a nadrágját, de K. szerint mi közelről figyelhettük a történteket, mert azt mondta, hogy ki kell mosni a szánkat, olyan illatos! Szóval minden alkalommal jól szórakozunk, mi hatlábúak! Erről jut eszembe, G. megint felhívta a dokibácsit, mert nem tetszik neki a sántikálásom, amit a Ledinai Zarázások után produkálok. A felesége vette fel, aki mondta, vigyenek vissza… Még hétfőn megkeresi G. a dokibácsit is, mert a beosztottjaim szerint nincs mit tapizni többet rajtam, vagy beszedeti velem a maradék öt napra való gyógyszert, vagy jön a R9ntgen, ami így előre félelmetesen hangzik! De hétfőtől megint itt lesz Lucky, aki itt is fog aludni! Először alszom majd fiúval, de azt hiszem, ez nagyobb esemény a kétlábúak életében, mint nálunk… Fogyókúrára is rászorítanak, de erről majd legközelebb! Miért, 28 kiló az olyan sok??? Örülök, hogy utolértem magamat, G. állandóan gépezik, de az én naplómra sosem ér rá! Vizslát!