Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10.13.
Ott tartottam, hogy kiderült Pirike hovatartozása. Gazdik elmentek arra bizonyos házassági évfordulós misére, engem pedig itt hagytak, hiába kiabáltam! Egy darabig azért elvoltam, de amikor itt volt az ebédidő, és ők még sehol, elhatároztam, hogy a tettek mezejére lépek, és beható tesztelés alá veszem a biztonsági rendszert, elvégre ez is önként vállalt feladataim egyike! Sikerült! Nem mondom, hogy elsőre, de átküzdöttem magam a rácson, és elindultam felfelé, felfedezni az új világot! Két szoba van fönt, először csak futólag néztem be mindegyikbe, aztán alaposan átvizslattam mindkettőt. Az egyikben egyelőre nem sok mindent találtam, éreztem, hogy ez B. lakhelye. Átsétáltam a másikba, éreztem G. régebbi jelenlétét, de itt megtaláltam a Kánaánt! Először a vasalt zsebkendőket számoltam át, aztán kiürítettem a papírkosarat, mint rendes háziasszonyhoz illik, aztán felfedeztem elődöm plüss állatkáit a polcon. Ezeket leszedegettem, megrágicsáltan, némelyiknek azt hiszem, már le volt szakadva a füle, vagy mégsem? Mindenesetre szétszórtam őket az egész területen, amikor betoppantak a Gazdik, és kissé megrökönyödve szemlézték tevékenységem eredményét. Ettől a zavartságtól még viharos örömködésem se tudta kimozdítani őket, amíg B. meg nem nézte, hogy kár szinte nem történt. Vagy egy félórát még örömömben rágicsáltam őket is, míg végre elnyugodtam a megkésett ebéd után. Ez a nyugalom csak 2 óra utánig tartott, amikor egy telefonra megint elkezdtek öltözködni. Rájöttem, átvertek, és megint egyedül hagynak! Visszamentek bulizni, de előbb B. becsukta szobája ajtaját. A másik nem volt csukható valami tornaszer miatt. Most rávezettem a biztonsági főnökömet G.-t erre a hiányosságra is. Miután megint nem értek haza az én vacsiidőmre, gyakorolni kezdtem a lépcsőn levő kerítés minél gyorsabb leküzdését oda-vissza. Örömmel tapasztaltam, hogy a gyakorlás sokat segített gyorsaságomon. Már flottul ment mindkét irányba, amit rögtön be is mutattam a Gazdik hazaérkeztekor. Egy órával megint később jöttek, de már nem volt olyan meglepődés. Eléggé rezignáltan vették tudomásul a történteket, B. összeszedte amit össze kellett szedni, G. pedig rohant volna (na! az ő suhanása…) a tv elé, hiszen ment már a meccs! Sikerült kicsit felpaprikáznom őket, amikor ténykedésükben hathatósan akadályoztam mindkettőjüket viharos érzelmi kitöréseimmel, ami G.-t a szokottnál is idegesebbé tette, az a bekapott gól volt. Utána már elnyugodtak a kedélyek, főleg amikor kiegyenlítettünk. Mi: azaz G. és én. Az este többi része már a szokott nyugalomban, almázással telt el. Tegnap délelőtt, amikor szavazni indultak, már rutinosan vetődtem át a kerítésen, előbb értem föl, mint G.! Persze ott vártam őket a bejáratnál. Valamiről beszélgettek, hogy jövő hétre megint munkát találtam ki nekik, el nem tudom képzelni, hogy mit! A délelőtthöz még hozzá tartozik, hogy gyanútlanul tettem-vettem az udvaron mikor látom, hogy Pirike ott van a közvetlen közelemben! Hát olyan ugatással, üvöltéssel rohantam be a magasabb szervekhez, hogy én se tudtam: ilyen is ki tud jönni a torkomon. Persze B. mindjárt le gyávakutyázott, meg még másokat is mondott. Én eddig úgy tudtam, hogy a macskák elfutnak, ha jól rájuk ijeszt az eb. Pirike nem futott el, meg különben is először láttam macskát közelről. Azt hiszem, van még csiszolni való a reakcióimon. Hiába példálóztak Borcsival, neki könnyű volt, mert Pocokkal nőtt fel. Délután elmentünk a szokásos körre Gyükibe, közelről megint nem találkoztunk senkivel, így szocializációm tovább odázódott. Vizslát!