Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11. 28.
Csütörtök reggel galád, aljas merénylet történt! A szarajevói száz evvel ezelőtt kismiska volt ehhez képest! ( G. mondta, akkor is volt valami…) Pedig voltak gyanús előjelei is! Például szerda este nem ettünk almát, pedig az ritkán marad el. Másnap reggel aztán sehol a reggeli! Helyette autóba ültünk, még örültem is, hogy magukkal visznek. Kiszálltunk, és az a dokibácsi fogadott, akivel eddig csak otthon találkoztam. Gondoltam, megint jön a szuri, jött is, mehetünk haza! Csak ki ebből a rossz szagú helyiségből! De csak álltak a Gazdik és vártak. Egyszer csak éreztem, hogy valami nem stimmel! Leültem, majd szétcsúsztak a lábaim, nyüszögtem, hogy most mi van? Hol vagy Gazdi? Aztán snitt. Teljes megsemmisülés! Otthon, a helyemen kezdtem magamhoz térni, de nem ám a fotelomban, hanem a helyén a földre terített vackon! És a két gazdin kívül egy idegen is volt! Mint később kiderült, B. hívta el egyik régebbi neveltjét, hogy segítsen engem a lépcsőkön le-föl cipelni. Úgy látszik, ezt sem lehet G.-re bízni, tényleg tök béna! Szóval az elején még csóváltam A.-nak, amikor B.-vel valami szabó-varró tanfolyam első leckéjét gyakorolták rajtam. De még erre sem figyeltem akkor, a kusza gondolataimat próbáltam „mederbe” terelni, noha a pulik, pumik, mudik dolgához nem sokat konyítok. Azt éreztem, hogy kevesebb vagyok, mint voltam, és a gyomrom is kavargott, a hasamnál is fájt, éhes, szomjas sem voltam, egyszóval úgy voltam, mint aki nyári napsütésben éhgyomorra sok pálinkát vedelt. (G. olvasmányaiból) Mihelyt kicsit eszméltem, fölkeltem, (valami hacuka volt rajtam), én a földön nem fekszem, és fel akartam pattanni a kanapémra! Az azonban megnőtt idő közben, és a felpattanásból keserves mászás sikeredett, az is csak G. segítségével. Mikor felértem, végre elnyugodtam G. ölében, mert amikor még erősen gondolkodtam meg-meg állva, hogy min is gondolkodom, különféle beszólásokkal idegesítettek, nem hagyva koncentrálni a feladatra! Mindhárman! Éppen ezért rájuk mordultam, sőt kapdostam is a kezükhöz, amit csak G. nem vett zokon. Elröppent a délután, meg az este kaja nuku! Éjjel nem aludtam jól, kb. kétóránként kijártam, közben bent sétáltam, forgolódtam. G. a „fekhelyemet”,  szóval azt a földön levő vacakot is áttette a fejéhez, arra gondolva, hogy nyugodtabb leszek. Nem sok haszna volt, de azért tartom, hogy kreatív legyen ilyenkor. Eljött a reggel, meg a dél, kaja még mindig sehol, a vizet nem kívánom, de kicsit jobban mozgok. Most a gép mellett alvadiktálok. Mivel nincs tükör a szobában, nem tudom, mit adtak rám, egyelőre nem zavar, de ha kiderül, hogy nem a legújabb Dior-kollekcióból való, biztos, hogy leszaggatom! Na, jobbulást magamnak! Vizslát!