Nagyberki Zsarolta vakkantásai

01.07.
Hétfő délelőtt meglátogatott engem és G.-t apartmanomban a Gazdik régi barátja: Z. – a visszaugatós Z. – felesége J., és ő sem riadt vissza tőlem. Ő most már a harmadik kétlábú lány, aki bemerészkedett a birodalmamba (persze B.-n kívül). Lehet, hogy a kétlábú hímek finnyásabbak? G. tiltakozik, de nem tud ő se egy olyan nadrágos barátot mondani, akit nyugodtan megmászhatnék. Délután mentünk volna Zarázni, de K. a Gazdija telefonált, hogy elkezdett esni a havas-eső, és inkább nem jönnek, nehogy Zara megfázzon, mert voltak dokinál, aki azt mondta sok havat evett, gyulladt a torka. Kapott injekciót, meg vitaminokat. Remélem, hamarosan újra találkozunk. Ma pedig újra eljött N., azaz Nojcsi! Megérdemli, hogy kiírjam a hívónevét, ő már olyan nekem, mintha igazi négylábú barátosném lenne, (holott vérbeli kétlábú lány, G. mondta). Nagy üdvrivalgással fogadtam, leszedtem, kipakoltam a kabátját, táskáját, addig leülni sem hagytam, amíg meg nem kaparintottam a nekem hozott finomságot! Aztán amikor előszedte az ajándék teniszlabdákat, egészen odáig voltam! G. csak egyet adott oda játszani, ami nagy hiba volt, mert hamarosan elgurítottam valahová, és nem voltam hajlandó megkeresni azonnal, inkább Nojcsival foglalkoztam! Nyaliztam, harapdáltam, pusziztam, kivertem a szemét a csóválásban, lefejeltem az orrát, odakaptam az arcához, lerágtam a gyűrűjét, szóval remekül szórakoztam! Néha már lepihentem volna, de újra nekiálltam inkább egy kis harapdálásnak, nyalizásnak, fülétől a nyakáig. Azt hiszem, kicsit törődöttebben ment el, mint ahogy jött. Mert sajnos elérkezett az a pillanat is, hiába húzkodtam vissza a kabátjánál fogva. Megígérte, hogy újra meglátogat majd, így nehezen, de elengedtem. Nem tudom, mi lehet nálam fontosabb dolga!? Rögtön utána megjött B., így sajnos megint nem találkoztak. Jó hírt hozott, Zara meggyógyult, így nemsokára indulhattunk a Ledinára! És nem elég, hogy Zara ott volt, de még jött Wuffi is, egy magasföldszintes tacsi-forma fiúcska, akit külföldi diák gazdája két éve kölyökként talált az orfűi erdőben. Így először életemben hárman játszottunk eszetlenül, egymás hegyén, hátán. Annyira elfáradtam, hogy a hazaérkezés és a vacsi után csak ledőltem, és félálomban diktáltam, de eddig bírtam csak, ettől kezdve alszom! Vizslát!