Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 18.
Tegnap, mikor hazaértek, nem nagyon találtak kárt, csak egy kis ezt-azt, de azt már megszokták. A ráccsal is tervezgettek valamit, mert nagyon nézegették, mit, hol kell fúrni, felrakni, kivágni, ragasztani, stb. Délben a fészbukon megígértem egy gazdinak, aki kérte, hogy mindenki szorítson, mert kutyija ma kerül ivartalanításra, hogy G. szorít, én pedig megpróbálok ma jó lenni érte. Azt hittem, ezzel el van rontva az egész napom! De lám, a jó szándék miatt nem lett kárba veszett a délutánom! Kiderült, hogy szombaton lesz a z e-, meg a veszélyes-hulladék gyűjtés, így felvonultunk a garázsba, és nekiálltunk szortírozni! Olyan izgalmas dolgok kerültek elő, hogy egészen extázisba estem. Volt ott a telefonokon, rádiókon, zsinórokon kívül robotgép meg porszívó és főzőolaj (ez volt a legfincsibb), és ezer-egy szenzáció, amiket mind át kellett vizsgálnom. Természetesen ezzel állítólag hátráltattam a Gazdikat, de most nem hagytam magam. Csak a vacsira végeztem, B. még akkor sem, mert ő csinálta az „utómunkálatokat”. Vizslát!