Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08.19.
Megsértődtem, és bezártam A.-t a konyhába! Az úgy kezdődött, hogy A.-tól eddig mindig kaptam valamit az asztalnál, amikor evett, ezért néha felugráltam rá, hogy egy kicsit sürgessem. A többiek mondták, hogy ne szoktasson rá, de ő suttyomban csak azért is nyújtogatta a falatkákat.  Most pedig egyszerűen kizárt a konyhából, amikor vacsorázott! Pedig csak nézni akartam! Hiába sírtam, nyivákoltam, énekeltem a legszebb áriákat, amiket tudok, nem engedett be! Erre jogos felháborodásomban elkezdtem kaparni az ajtót, rángattam a kilincset, sőt kilincseket, (mert a WC ajtó is mellette van), mikor egyszer csak kinyílott a WC ajtaja, és hirtelen ötlettől vezérelve teljes erővel rányomtam a konyhaajtóra. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, kimentem G.-hez a teraszra. Kisvártatva valami zörgés hallatszott, majd kiabálás, hogy G. miért zárta be A.-t a konyhába? Besiettünk, majd mindketten sokat csodálkoztunk, végül G. kiszabadította. Még most is csuklok a felháborodástól, ha az esetre gondolok. (Egyébként is sokat csuklok, talán túl mohón eszek?) Na, Vizslát mindenkinek!