Nagyberki Zsarolta vakkantásai

05. 22.
 Csütörtökön esős időre ébredtünk, de azért kimentünk körülnézni, mit lehetne csinálni a kertben. Szikra jó ötleteket adott, ám ezekkel várnunk kellett, míg B. elmegy dolgozóba, így csak benti heveskedésre került sor, de azt már megszokták az alkalmazottak. Csak az színesítettre a játékot, - szó szerint – hogy az ugrálás közben Szikra vérrel fröcskölte tele mindazt, amit elért a farkával. B. elhatározta, hogy beköti, mert ő nem fog vért törölgetni egész nap. Na, ezután jött G., aki a három kezével lefogta a bohócok bohócát és a negyedikkel, meg az ötödikkel megfogta az ominózus farkat is. Lehet, hogy a kezek közül néhány B.-é volt, de én fuldokoltam a röhögéstől, ha szabad ilyent diktálnom hercegnő létemre… Mert az, amit kétlábújaim műveltek, az minden volt, csak nem gyors, szakszerű ellátás. Délután azért hosszabb időre kimentünk a levegőre, amikor esőszünet volt. B. este hazaért, és hozta Zarát is. Nagy volt az öröm, de ő még tartott Szikrától, így mindjárt megmondta neki, hogy hátrább az agarakkal, amit a girnyóka tudomásul is vett. Rögtön elkezdtük szokásos birkózásunkat, amit kétlábújaink csendes mosolya kísért mindaddig, míg B. ki nem nézett a kertre nyíló ablakon. Aztán kilépett, mert nem akart hinni a szemének… A három tő tavirózsa kicincálva a tóból, és ízlésesen szétterítve az összetört - kb. tíz kilós - cserepekkel körítve a szárazon! Mindjárt lefagyott a mosoly is az arcáról, hát még, amikor meglátta Szikra újabb falfestményeit! Elkezdett takarítani, közben folyamatosan magában dünnyögött… Aztán Szikra – mivel új csaj érkezett – elkezdte jelölgetni az ajtófélfát. Persze bent. Ekkor feladta, elköszönt, és eltette magát másnapra. Mi meg négyesben ismerkedtünk tovább. Mint kiderült, Zara is legalább olyan puncsos, amilyen Szikra, ezért ez úgy történt, hogy G. leült az ágyra, a két csókbajnok egymást félrelöködve rámászott és hanyatt döntötte. Közben persze sorra került az orra, a füle, Zara a szakállát is leellenőrizte, hogy valódi e, aztán a fejét körbemosdatták. Szerencséjére a szemüvegét előbb levette. Én pedig eközben hangosan szóvá tettem, hogy ez mégsem járja: idejönnek, aztán egyszerűen kisajátítják G.-t! A „Való Világ”-ba illő jelenet volt. De mert későre járt, G, hosszas küszködés után kikászálódott alóluk, és takarodót próbált elrendelni. Én mentem a helyemre, a két vendég meg egyenest G. ágyába…. Emlegette is a „jólnevelt” Zara felmenőit! Persze csak viccesen, mert nála nem kell komolyan venni szinte semmit. Szikrát csak azért nem ostorozta, mivel tudta, ha sikerül egyszer leráncigálni az ágyáról, aznap már nem próbálkozik többször. Végre mindenki a helyére került, és néhány kisebb megszakítástól eltekintve durmoltunk reggelig. Ma egy nagy rohanással kezdtük a napot, majd B. lábtörlős- zsiliprendszerétől megszabadulva, a reggeli után bevonultunk, átadva a terepet B. helyreállítási törekvéseinek. Előtte azon morfondíroztak G.-vel, hogy melyikünk követte el a tavacska növénytelenítését. G. rám tippelt, B. Szikrára… persze csak mi tudtuk melyikünk volt, de délutánra valószínűsítették az elkövetőt, mikor Szikrát tetten érték amint a vízben állva szuggerálja a visszakerült gazokat. Tegnap persze a tavi-szűrőt is lebontotta, így a piros izék a felszínen úszkálva kapdosták a levegőt. Én éppen a nyugágyból irányítottam Szikrát, Zara pedig asszisztált neki, amikor B. rajtakapott minket.
Délután pedig Nojcsi is megérkezett! Volt „kicsi a rakás”! Ennyi tömörülő vizslafej, farokcsóva, tekerőző karcsú vizslatest, és a nyelvkavalkád, még őt is meglepte. Mikor újra visszanyerte a hidegvérét és az egyensúlyát, letelepedett a kanapéra, és megadóan várta a neki kijáró frizura-igazítást, arc- és nyakmosdatást, fültisztítást, Komplett szolgáltatást kapott, amit többször is újraellenőriztünk, nehogy kimaradjon valamelyik apróbb, eldugott része. Szikra simizése után, szürkés-fekete tenyerét megmosva sütit is kapott, amit persze csak lopva fogyasztatott el. Én az egész cécóból szinte teljesen kiszorultam, Zara, és főleg a fő-nyalizó Szikra vitte a prímet. Ezt a kis vakarcsot nem lehet leállítani! Addig küzd, kúszik-mászik, fészkelődik, amíg teljes testével rá nem tapad a kiszemelt kétlábúra! Amikor ez sikerült neki, kezdődhet a harapdálás és a puszik osztogatása minden elérhető szabad felületre. Amikor Nojcsi már úgy gondolta néhány óra múlva, hogy egy hétre való port, sarat, baci-mennyiséget és vizslaszeretetet magába szippantott már, elköszönt, és nagy nehezen útjára is engedtük. Eztán már csak hármunk vacsoráztatása, Szikra farok-ellenőrzése okozott némi gondot a személyzetnek. Lassan véget ért egy csodás, mozgalmas nap, amit a kétlábújaink is biztosan sokáig emlegetnek majd. G. a nap végén megjegyezte, hogy talán esős napokon ő sem tartana igényt három ilyen édes vizslababára, mint amilyenek mi vagyunk.  Nem tudom, mit van úgy oda, nem döntöttük romba a rezidenciát, magunkhoz képest jól viselkedtünk, épségben van mindenki! Nehéz kiismerni a személyzet óhajait, de nekem szerencsére nem is ez a feladatom! Vizslát!

A konyhai játékot a kétlábúak nem csípik nagyon...

Ha van miért, figyelünk!

Kezdődik a játék