Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11. 02.
Péntek délben elvették az utolsó sünikémet is, azt mondták a Gazdik, böjtöljek! Aztán kaptam egy új rágcsálnivalót, B. egy ezresért vette, ehhez képest estére sikerült félig kibontanom. B. másnap vissza bogozta, na kíváncsi leszek! Elvittem B.-t a Ledinára, hogy találkozzam Kalózzal és a többiekkel. Most Kalóz nem nekem játszotta a nagyfiút, mert ott volt szívszerelme, egy goldie lány is, és mellette kellett testőrködnie. Volt még egy ónémet, egy beagle féle, úgy gondoltam, ő az én méretem, vele próbáltam játékot kezdeni. Nem sok sikerrel, mert mindannyian felnőttek voltak,és játék helyett egymásnak feszítgettek. Én egy darabig sertepertéltem körülöttük, de a kétlábúakat érdekesebbnek találtam, őket próbáltam ugrálós-játékra bírni. Tegnap megint voltunk, most ott volt Tóbiás is, egy 9 hónapos border collie, vele tudtam egy kicsit játszani, csak kár, hogy késón jöttek. Kalóz egészen elviselhető volt, amíg ketten voltunk, de amikor megjöttek a többiek, megint elkezdte játszani a nagymenőt. Én pedig játszani akarok, például olyant, hogy futunk, futunk, aztán akit utolérek, azt megharapdálom, de ő rám se mordul, aztán megint futunk, futunk! Nekem ez a jó játék é sport, nem pedig a „bodybuilding”. Ma is megyünk, de egy másik helyre, csak Kalózék lesznek állandóak. Ott nagykutyák is lesznek, kíváncsi vagyok, Kalóz ott is játssza-e a nagyfiút, vagy ott nem lesz akkora arc, hogy a gazdija külön viszi utána. Vizslát!