Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 26.
Már unom! Már nagyon unom, hogy csak azt hallom: Nem szabad!, Lefelé!, Kifelé!, Befelé!, Ne ugrálj!, Ne harapj!, Ne támadj!, Ne igyál a tóból!, Ne szedd le a körtét!, ne edd meg a virágot!, Pfuj!, Hányszor mondjam …!, stb.. Alig van néha egy kis: Ügyes vagy!, Jól van!, Okos kutya!,  meg ilyenek. Hát csoda, hogy elfelejtem, mit is nem szabad tulajdonképpen!? Ezért újra végig szoktam mindent próbálni, hátha akkor jobban megjegyzem. Majd csak sikerül egyszer! A Múlt héten már 11 kiló voltam, akkor azt mondta G., hogy már benőhetne a fejem lánya! (vagy: lágya?). Tegnap keresett rajtam valami „zsályaadagoló flakont”, azt sem tudom mi az! Mindenesetre nem lett meg, így gyanakodva néz még mindig rám, annál is inkább, mert eltűnt a rádió fülhallgatója is. Lehet, hogy az volt az a kis gyenge drótos kreálmány? A ceruzát is csak ki akartam próbálni, de a számban valahogy eltörött! Silány volt az is. Ma este jön meg B., már előre készülök valami meglepetéssel! Tegnap G. kétszer is átvágott! Azt mondta: Jön B.! És én mindkétszer futottam a folyosóra, és néztem a lépcső tetejét, hogy hol van? Erre azt mondta: Majd holnap! Csak nehogy úgy járjon, mint a pásztorfiú a farkassal! A többit majd holnap, mert a Gazdinak most le kell mennie, hogy megnézze, mivel zörgök.