Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08. 16.
Már a panírozott karfiol is meg volt az asztalról. Ezt ugyan B. elvette a teraszon, de később kisütötte nekem!  G. azt mondta, hogy ilyen vizsla még nem volt a háznál húsz-egynéhány év alatt! Lehet, hogy ez nem is dicséret? Ezt abból is gondolom, hogy az elődök mind Bezzeg-vizslák! Bezzeg a Borcsi ilyent nem csinált…, bezzeg a Diának ilyesmi az eszébe sem jutott…! Hogy éljen vidáman, felszabadultan az ifjú nemzedék ilyen lelki stressz alatt? Egyik elődöm, Dia például az első emeleti ablakból fogdosta a verebeket a Búza-téren! Állítólag! Na, nem mindegyiket fogta meg, de egyet tényleg nála találtak a szobában egyszer a nyitott ablaknál, mesélte G. Gondolom, öngyilkos akart lenni. Ilyeneket kell hallgatnom, amikor úgy gondolják, hogy megint rossz fát tettem a tűzre. vannak még hasonló történetek, amik a régmúltba vesznek, sor kerül majd azok lediktálására is, hiszen tegnap csak P. ugrott be egy órácskára, és miután udvariasan örültem neki, „kiszúrták a szemem” egy műcsonttal, hogy hagyjam őket békén. Legújabb játékunk B.-vel a fűgyűjtés: ő jön felém a fűnyíró kosarával, én pedig őrült köröket futok, és közben támadok! Ezt minden nap többször játsszuk, ez történt tegnap is, na meg a kihagyhatatlan esti „5 perc”, amikor állítólag elgurul a gyógyszerem. Ennyi volt, Vizslát mindenkinek!