Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08. 14.
A Gazdik már napok óta arról cserélnek eszmét, hogy mi módon kéne az általam elérhető nyílászáró szerkezeteket bomba-, és Zsacibiztossá tenni!? Az ablakokról egyelőre még nincs szó, de az összes ajtóféléről igen. Most még csak a helyiségek bejárati ajtajai érdekelnek, de sor kerül majd a szekrényajtókra is. Például a fürdőszobában a felmosó-fát, és a vödröt használom, ha tehetem, a wc-ben a kefetartóból is szoktam inni és a papírt is letekerem. A konyha pedig maga az „eldorádó”! Az asztalon és a pulton levő dolgok közül majdnem mindent elérek! Lehet az tej, rizs, kenyér, süti, gyógyszer, szalvéta, gyümölcs, már mind kipróbáltam, és sikerült, némelyiket még a konyharuha alól is! Gyors vagyok, mint a villám, és hangtalan (ha nincs a fogaim közt az üres pet-palack). Ezért már a csengő is szóba került, hogy legalább hallják, hol járok, és ne tudjak lesből támadni, mint egy oroszlán. A gyorsaságomon pedig még van mit fejleszteni, mert mire föltápászkodom a teraszon, és elindulok, addigra azok a kis izék ott a „tó” parton, amik az előbb még ott ittak, huss, már nincsenek sehol. Csak a tavirózsát tudom kihuzigálni, az megy már rutinból, B. mindig visszadobja, és azt mondja, ha tovább folytatom, repülni is megtanít! Akkor már elég gyors leszek! Mivel csütörtökön nem történt semmi említésre méltó, így most búcsúzom: Vizslát mindenkinek!