Tegnap unatkoztam, ezért bekapcsoltam a tévét. Éppen valami szappanopera ment, így otthagytam, és kimentem palackot zörgetni. Ez az egyik kedvenc játékom, mert gurul is meg zörög is, könnyen felhívom magamra a figyelmet. Egyébként meg sűrűn előfordulok még G. ágyában, persze csak akkor, ha nincs a közelben. Nem is mindig veszi észre, hogy dorbézoltam a fekhelyén, mert általában meghallom, amikor közelít, és már a kanapémon talál. Sajnos azonban gyakran lebukok, mert a nagy sietségben otthagyok ezt-azt. Például a cipőmet, a csontomat, valamelyik labdát, vagy palackot. Ilyenkor mindig szúrósan rám néz, én meg értetlenül és megsértve nézek vissza, hogy hogyan is gondolhatott rám? Eddig azt hiszem, mindig bevette! Tegnap estefelé még elmentünk B.-vel sétálni, találkoztunk Z.-vel, D.-vel, akivel játszottunk is, (most már egyből megismertem!) és Áldással. Most már annyira nem féltem tőle, de őt inkább a másik futtatóban levő nagykutyák érdekelték, de Z. nem engedte oda. Így mégsem voltam „egyedül”. Vizslát!
Olvass tovább: http://nagyberki-zsarolta-vakkantasai.webnode.hu/blog/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése