Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 29.
Már kezdem megszokni az új helyemet, a múltkor csendben szemrevételeztem az egyik könyvespolcot is, természetesen csak azokat, amiket elértem. B. pechjére köztük volt A. 1946-os kiadású bibliája is, telepakolva mindenféle papírlappal, amiket nagyszerűen szét lehetett szórni, tehát a bibliát csak „kutyafuttában” lapoztam át, inkább a papírokkal, képekkel foglalkoztam elmélyültebben, azokat rendeztem új, s újabb formációkba. Mikor szerintem tetszetősen beállítottam a parkettán a kollekciót, áttértem az elérhető öregebb könyvek lapozgatására, de megzavartak, mert feltűnően csendben voltam, es megleptek. A továbbiakat most nem részletezem, elég annyi, hogy a könyvek olvasásától eltiltottak, pozdorja lapokkal zárták el a polchoz férést. Így előbb-utóbb a számítógépet kell kitanulnom! Most már a Gazdik annyira gyanakvóak, hogyha –szerintük-- érdeklődve ránézek valamire, kórusban hangzik fel: MEG NE PRÓBÁLD!!! De olyan hangsúllyal, hogy néha feláll a hátamon a szőr! De azért még szeretnek, és jó odabújni hozzájuk, ha nem harapdálom őket, simizgetnek is. Na, Vizslát!