Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09.15.
Ma rájöttem, hogy tényleg… Elment, és nem jön vissza. A Gazdik ma elmentek feketében és engem itt hagytak. Azt onnan tudom, hogy ünneplőben mentek el, hogy fönt öltöztek át, és le sem jöttek elbúcsúzni, nehogy összeugráljam őket. B. már csimált ilyent, de G. még soha nem öltözött feketébe. Egy darabig siránkoztam, de később betoppant D. H.-éktól, én nem ismertem meg, morogtam, elszaladtam, de olyan kedvesen szólítgatott, hogy muszáj volt odamennem, megszaglászni. Úgy látszik az emlékezőtehetségem az orrommal van leginkább összefüggésben, mert rögtön rájöttem, hiszen én Őt ismerem, csak még „pelenkás” koromban találkoztunk. aztán sokat és jókat játszottunk, még vacsorát is kaptam Tőle, utána elment, nemsokára megjöttek a Gazdik, de csak ketten, és én tudtam, hogy ezután már csak kettejükre kell vigyáznom… Vizslát!