Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10.12.
Már be tudok menni a konyhába! úgy értem, hogy most már  mindenki(!) számára világos. Péntek délben ebédkor valami apróságért megorroltak rám, és ki lettem zárva a konyhából. ezen olyan mélyen megsértődtem, hogy elfeledkeztem magamról, lenyomtam a kilincset, és visszasétáltam a szertartás helyszínére, aminek a végén a tálacskámba falatot is szoktam kapni. Nem kellett volna, lebuktam! Már eddig is gyanították, hogy ki-be járok, de most látták is. Azért gyanították, mert az ajtót még nem tudom becsukni, amikor pedig nyitva találták néha, a másikra fogták eddig. B. ebéd után nekiállt sütni mindenféle finomat szombatra, amikor engem itthagynak, mert J. és Z. 25. házassági évfordulójára mennek. Illetve mentek, de még a péntek délutánnál vagyunk. Érdemben nem tudtam semmit sem megkóstolni, mert B. erősen figyelt, ezért olyan ártatlan képpel vonultam el G. társaságába, hogy el is feledkezett rólam. De minden sütögetés véget ér egyszer, ugye, és amikor felvonult az ajtót becsukva, én olyan csendesen osontam be, hogy még G. sem hallotta, aki a teraszon ücsörgött. Hogy bent mi történt, azt csak én tudom, de nem mondom meg, mert az ünnepeltek is értesülnek az irományaimról. Ahogy hallottam, nem volt semmi probléma a sütik elfogyasztásával. Mivel G. sokkal később vette észre a hiányomat és a nyitott konyhaajtót, megfenyegetett, hogy reteszt szerel rá, de addig is odatámasztotta a botját, ami eldől, ha be akarok menni. Este édes-kettesben almázgattunk G.-vel, amikor nagy zörejt hallottunk, utána B. siccegését. Kiderült, hogy egy macsek akart beugrani a felső teraszra, de már régebben alhatott itt, mert B. pár napja betette az ablakokat, szegényt biztos nagy megrázkódtatás érte! Most megmutathattam volna, milyen Eb egy igazi Magyar Vizsla! Nem olyan, mint azok a külföldi nyámnyilák, akiket a megosztott videón láttam. Igaz, G. mesélte, hogy régebbi elődöm Dia is kb. ilyen korú volt, amikor felkergette a szomszéd macskáját a fenyőfára. Az akció ezen része bátran, elegánsan, látványosan sikerült, de aztán a macsek elunta, és kezdett lefelé jönni. ettől a fordulattól szegény elődöm riadt vinnyogások közepette eliszkolt a fa alól. De ezt csak úgy hallottam, és nem is terjesztem! Szombat reggel kiderült, hogy a macsek nem véletlenül járt itt, mert megint itt kolbászolt a kerítésemen, és úgy nyervogott, hogy szinte megsajnáltam. A szomszédból hívogatták az új albérlők a Pirikét (vörös a szegényke), tegnap engedték ki először, és még új neki minden. Na, azért majd a körmére nézek. Most abbahagyom, mert a szombat délelőttől már más történet kezdődik. Vizslát!