Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 28.
Tegnap délelőtt G. kizárt az udvarra! Direkt! Több, mint egy egész órára! Mert jött egy ismerőse, aki telefonon előtte ideszólt. Na és! Az engem nem izgat, hogy „kicsit” összeugráltam volna a vendéget örömömben, az sem, hogy a mostani rácson úgy repülök át, mint egy párduc, és az újabb még nincs kész, és az sem érdekel, hogy amikor az apartmanomba becsukott, rögtön összekapartam az ajtót. Ez mind hidegen hagyott, de amikor kicsukott, és egyedül maradtam a napsütésben, köpni-nyelni sem tudtam! Aztán ugattam, aztán vonyítottam, és megint ugattam. Kapartam a műanyag ajtót, nem használt! Felrohantam a felső ajtóhoz, az fából van, ott folytattam! Itt már láthatólag hasznosabban húzogattam a vonalakat, de csak láthatólag! Mert itt sem értem el acélt, hogy G. beengedjen! És már mindjárt dél volt, azaz nekem déli 1 óra! Végre harangoztak, és beengedett! Nagy örömöt csaptam rajta, és körülötte, megkaptam az ebédemet is, minden bánatomat, sértettségemet rögtön elfeledtem, Csak azt nem értettem, miért 1 órakor harangoztak?! Lehet, hogy mégis át kell nekem is állítani at órámat? csak azt nem tudom, hogy hol van? Általában a gyomromban, persze, de néha egész máshol! Csak az a baj, amikor tudom, hogy a gyomromban van, mert ott csörög, akkor éppen ne érek rá órát állítgatni! Reggel G. ismét morci volt, mert állítólag 3’4 6-kor ébresztettem. Na, majd az idő megoldja! Tegnapelőtt megvolt a vasárnapi séta a Gyükibe, de fajtárssal megint csak kerítésen keresztül találkoztam. B.-t lefárasztottam, de én is gyorsan elaludtam a szokásos almázás után. G. azt mondta, hogy gilisztám van, annyit mozgok! Nekem! Mikor a múltkor is előtte kaptam be a bogyókat! Mint vasárnap is, de akkor B. gyógyszere gurult el, nem képletesen, hanem igaziból! Bekaptam, le is nyeltem hamar, mielőtt B. visszaszerezte volna. Valami koleszterincsökkentő. Ha neki használ, nekem sem árthat! Tegnap este még itt volt Z. is, vele nem tudom, hányadán állok, mert neki „elvei” vannak! A kutya ne ugráljon rá örökében, ne turkáljon a zsebében, ne ugasson vissza rá, ha ő „megugatja”, stb. Szóval nehéz ember! Állítólag a sajátját, az Áldást már mindenre megtanította! Csakhogy én nem egyszerűen kutya, hanem VIZSLA vagyok! És én még csak 6 hónapos vagyok, nem tanulni akarok, hanem játszani,és megint játszani. Vizslát