Nagyberki Zsarolta vakkantásai

03. 12. / 1.
Hétfő reggel megérkeztek Luckyék! Nagy viháncolással fogadtam, gazdija hozott tápot, meg tálat, meg mérőedényt, meg saját ágyneműt, amit G. mindjárt felterített a gép melletti ágyra, de ez akkor nem érdekelt minket! Bejártuk az udvart, a kertet, Lucky ellenőrizte a régebbi jelölésgyűjteményét, mindegyiket külön-külön. Amelyiket kopottnak találta, azt jó gazda módjára rögtön felújította. Rájöttem, hogy azért iszik annyit, hogy be ne száradjon a fecskendője! Mikor E. elment, és Lucky velünk maradt, elkezdődött a sírdogálás, nyüszögés, aminek idejét G. igyekezett némi csemegével lerövidíteni. Lassan meg is nyugodott, én játszani hívtam, aztán már csak nagyon ritkán jött elő az otthona utáni vágyakozás. Szerencsére napsütés volt, így az udvaron tartózkodtunk többnyire. Megtanítottam neki a kutyaajtó használatát is, de kicsit alacsony, így nem is tetszett neki annyira. Én is szolidarítottam vele, így inkább G. inasi szolgálatát vettük igénybe, amíg meg nem unta, és az egész ajtót nyitva nem hagyta, hisz meleg volt… Ebédet már második napja nem kaptam, az étkezés kipróbálása estére maradt. Miután B. és G. megebédelt – természetesen szigorú felügyelet alatt, - csendespihenőre vonultunk. Mivel nem találtam a helyemet, mert Luckynak mindig az a hely kellett, ami nekem, (vagy fordítva?), ezért G. segítségét kértem. Erre ő alánk telepedett, mi rámászkáltunk, majd lassan elnyugodtunk rajta… Kicsit csontos, de azért ilyesmire is jól lehet használni. Mivel B. közben elment itthonról, hiába csöngetett a postás az új nyakörvemet hozva, G. meg sem próbált mellőlünk, alólunk érte menni, így szerdán kaptam csak meg, mikor B. érte ment. Aztán ismét jött az udvari dorbézolás, Lucky felfedezte, hogy milyen jól lehet rágcsálni az elszáradt nádat, büszkén hordozgatta, persze én is, és a végére sikerült is feldíszíteni az udvart. A náddarabok közé néhány ízlésesen elhelyezett fadarab is került, így a jól végzett munka örömével mentem Zarázni. Lucky itthon maradt sajnos, mert B. nem vállalta a kettőnkkel való sétát. Ebben kivételesen G. is igazat adott neki, így ketten itthon szórakoztatták egymást. Ahogy G. elmondta, Lucky utánam is sírdogált egy darabig. Mi megint nagyot játszottunk a Ledinán, mert Zara mellett ott volt Kalóz és Tóbiás is (a kis border collie), és mivel Kalóz  meglepő módon beszállt a hajkurászásba, néha három vizsla üldözte Tóbiást, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mire hazaértem, Lucky már megvacsorázott, így kicsukva őt, nyugisan étkezhettem. Persze előtte úgy örültünk egymásnak, mintha napok óta nem találkoztunk volna. Gyorsan eljött az este, G. még kattogtatott egy kicsit (fotót) és annál többet pötyögött, én pedig elvonultam a hálóhelyemre, megunva a meddő várakozást, hogy Lucky átadja kedvenc helyemet a gép melletti ágy fejénél. A fotelból csak egyszer startoltam vissza gyorsan, mikor leszállt inni, na, ekkor én telepedtem le a bemelegített helyre! Zokon is vette, próbált kitúrni, de nem hagytam magam! Eljött az éjszakázás ideje, én húztam a fotelomba, G. is lefeküdt, és Lucky is megtalálta a kanapét G. fejénél. Folyt. köv. Vizslát!