Nagyberki Zsarolta vakkantásai

03. 12. / 2.
Kedd reggel G. ellenőrizte az általa kidöntött víz feltakarítását, amit mi előző map összetapicskoltunk, szép mancsmintákat szórva a konyhakőre. Meg volt magával elégedve… B. nem, miután szemrevételezte… Mondtam G.-nek, ne avatkozzon bele más dolgába, úgysem tudja azt tökéletesen végrehajtani! Mivel szép idő volt, ismét az udvaron kezdődött a móka, de G.-nek hideg volt még, csak kettesben játszottunk. Átrendeztük az új naphoz illően a dekorációt, hordtunk egy kis fát a teraszra, megugattuk a mozgást a szomszédban. Aztán azt játszottuk, hogy nem engedtük leszállni a feketerigókat! Jöttek volna gilisztáért, meg csak összekapirgálták volna a komposztot, de mi megvédtük a Rendet! Mivel B. dolgozott, csak G.-t tudtuk mozgásban tartani, no és a rigókat. Ez utóbbit aztán meguntuk, strapás egy meló, mindig futkosni kell. Lucky bepróbálkozott nálam, mintha lenne valami sanszunk a közös családalapításra, de rövid úton helyre tettem! Aztán G.-n is gyakorolt a később, - álmaiban –adódó alkalmakra gondolva, de erről is hamar le kellett tennie. Délután pihi, aztán Udvari-Játékok, ahogy Hercegségünkben újabban nevezzük, és itt volt a vacsiidő, amikor G. gondolt egyet, És letette a helyére a tálacskámat, amit Lucky mindjárt el is tulajdonított! Mikor megközelítettem jogos jussomnat, még neki állt feljebb, erre G kirakta a teraszra a saját kajájával együtt. Vacsi után kölcsönösen kinyaltuk a másik tálját, és szent volt a béke. Takarodóig megint a már szokásos szundival, helyezkedéssel, egymás kitúrásával telt az idő, majd amikor G. is lefeküdt, Lucky úgy döntött, hogy ezúttal vele alszik. Mivel ez már régóta nekem sem engedélyezett, ő is a saját helyére lett tanácsolva, amit egy szóra meg is értett! Bár Lucky származása nem tisztázott, mégis, le a kalappal az esze előtt! Szerda reggel, délelőtt, és kora délután a z immár szokásos rutinfeladatok ellátása, de mivel B. aznap nem ment dolgozni, amikor lehetett, őt is bevontuk a szórakoztatásunk kielégítésébe. Aztán megjött E. – Lucky igazi gazdija – üdvözöltük, ahogyan csak vizslák üdvözölni tudnak, de mivel feldöntenünk nem sikerült, elvonultunk négyesben a Ledinára. Itt találkoztunk Zarával, de mivel Zara jóval kisebb Luckynál, ezért tartott tőle. Ő Zarát hívta ugatva játszani, én meg azért szóltam, hogy velem foglalkozzon inkább, Zara csendben hallgatta gazdija kabátja alatt a kórusunkat, aki füleit befogva jegyezte meg, hogy szerencse, hogy az ő Zarája nem ugatós fajta.  Aztán játszottunk is, majd hazasétáltunk, és B. elvitte Luckyékat otthonukba. Ekkor egycsapásra véget ért a szép idő, mert mikor B. hazaért, a betervezett dokilátogatás is elmaradt. Ma mag már csak heverészek, mert kint ocsmány az idő. Fúj a szél, esik az eső, hideg van, egyáltalán nem vizslaöröm a mostani időjárás. Ha javul majd, és a kedélyem is, újra jelentkezem