Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08. 13.
Már 13 és fél kiló vagyok! Ennek ellenére a Gazdik azt mondják, hogy az agyam szemernyit sem nőtt azóta, hogy ide kerültem! Biztosan tévednek! Igaz, hogy tegnap este is beleittam B. tejes bögréjébe, ami a konyha asztalon volt elérhető közelségben, de hát azt a kis intermezzót az alkalom szülte. Megkaptam érte a szokásos nádpálcát, de nem is fájt, megérte! Délelőtt itt volt Zs., és B. még mindig nem érti meg, hogy nekem ott kell lennem, ahol Zs. van! Nem sikerült B.-nek elzárnia tőle! Hogy úgy mondjam: árkon-bokron is átmásztam hozzá. Hiába rakott elém konyhaszéket, rácsot, miegyebet, én hősiesen mindig odaküzdöttem magamat hozzá.  G. azt mondta, akkorát estem, mint egy ólajtó! Nem tudom, az mekkorát esik, de nekem át kellett vergődnöm két széken, hogy az ajtót benyomhassam. A végén már nevettek (gondolom saját maguk tehetetlenségén, és az én kreativitásomon). Tegnap még voltak vendégeim, É., és L., de mivel előtte B. odaadta a vacsorámat, majd amikor megjöttek, kaptam egy marhalábszár csemegét, majd még egy préselt csontikát is nyugságom végett, nem tudtam velük érdemben foglalkozni. Annyira elkábítottak, hogy még a szokásos „esti 5 perc” sem jött rám. Így ért véget a tegnapi nap. Vizslát mindenkinek!