Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 28.
Már tudok csatornát váltani a távirányítón! És ma már szedtem körtét, almát a fáról, és leszüreteltem G. féltve őrzött datolyaszilva (kaki) fájának első két gyümölcsét is, igaz, hogy csak november körül értek volna be, de így nincs rájuk gond! Majd jövőre, mondta G., és csak legyintett. Így hat már a nevelésem, nem kell nekik felkapni a vizet minden apróságra! Tegnap elkezdtük B.-vel a pórázos tanítást, de még nem nagyon megy neki. Általában mindig lemarad, állandóan húznom kell, már megfájdul a nyakam tőle. B.-vel múltkor jót játszottunk: én kikapartam az őszirózsát, és bevittem. Aztán együtt kimentünk, ő leguggolt, és hosszan, figyelmesen magyarázott, hogy ez virágágyás, és itt nincs semmi keresnivalóm, meg ilyeneket. Én hosszan és figyelmesen hallgattam, majd mikor úgy gondoltam, hogy vége van a kiselőadásnak, beugrottam az ágyásba, kapartam kettőt, aztán uzsgyi: föl a teraszra, ott szépen leültem és néztem mit csinál. Aztán kergetőztünk egy jót. Most abbahagyom, mert jön a kedves ZS., akit össze szoktam ugrálni.