Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 08.
Nem történt semmi említésre méltó az utóbbi néhány napban. Reggelente befaltuk a kaját, utána egy kis száj-karate Kajlával, majd szunya, alvás késő délelőttig. Aztán megnéztük a személyzet étkezését, le is ellenőriztem az étkük minőségét, mert erre nagyon vigyázni kell az egészségük érdekében. Aztán megint egy kis birkózás, majd jött a csendespihenő, amikor G.-n tartózkodtunk. Néha egy kicsit össze is kaptunk, hogy éppen melyik részét akarjuk birtokolni, ilyenkor két mellső mancsával kapálózik, vagy elfúló hörgéseket hallat, mert valamelyikünk éppen a légzőnyílásain heverészik. Mivel ezeket az együtt töltött pihiket – gondolom a meleg miatt – egyre kevésbé bírja hosszabb ideig, ezért kikászálódik alólunk, és a géphez ül, mi meg mellette az ágyon lessük, hogy mikor megyünk már ki az udvarra hármasban. Persze ketten is kint lehetnénk, de abban nincs semmi pláne! Kertészkedni a melegben nem lehet, a birkózás is nagyon fárasztó, főleg, ha nem tudjuk a harcokat G. körül lebonyolítani. Mert az az igazi, amikor mandinerezünk a virgácsairól, ő meg próbál minket tisztes távolságba „üldözni”. Estefelé elmegyünk B.-vel Zarázni, más fajtárssal nem is szoktunk találkozni, egyszer-egyszer Lejlával és Dorkával futottunk össze, de hosszú játék abból sem kerekedett. Kajla mindig nagyon várja, hogy hazaérjünk, mert akkor már nincs az a döglesztő hőség, így élvezettel harapdáljuk bunyó közben a másik nyakát. Nem tudom holnap mi lesz, mert Kajla pisztolyából kiszedik a golyókat, pedig még nem is lövöldözött vele… G. egy kicsit aggódik, nem fogom e szekírozni és csúfolni, de én nem vagyok olyan, Luckyval is nagyon jól elvoltam, és ez nem is a vadnyugat, hogy csak golyóval lehet érvényesülni! És én azt még nem is tudhatom, hogy esetleg már e héten Kajla itt hagy bennünket! Na, szép! Vizslát!