Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 28. / 2.
„2. Vizsla-piknik 1. félidő” napja.
Úgy kezdődött a szombat, mint máskor. Hajnali kelés, utópihi G.-vel, reggeli, délelőtti pihi. Harangszó után egyszercsak betoppant Nojcsi, akit természetesen egy kis örömpisivel fogadtam. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, a kétlábúak is elkönnyezik magukat, ha régen látott kedves baráttal találkoznak… Én máshol könnyezem. És nagyon-nagyon rég találkoztam Nojcsival úgy, hogy ne zavart volna bennünket egy-egy okvetetlenkedő Lucky, vagy Kajla, akikre ilyenkor semmi szükségem nincs! Próbáltam a régi módon összepuszilni, körbemosdatni, megfodrászkodni szeretett barátosnémat, de aztán észrevettem, hogy eléggé össze van törve és mindenféle fura illatú kenőcsökkel mázolta be könyökét és csuklóját, sőt, ezeket még el is takarta előlem. Természetesen rögtön nekiálltam, hogy megszabadítsam ettől a babonán alapuló primitív gyógymódtól, hiszen minden vizsla már születésekor tudja, hogy a vizslanyál és az azt felkenő vizslapuszi univerzális medicina, ami közvetlenül is rendkívüli gyógyító erővel bír, és én még a távgyógyításban – Fészen küldve – is sikeresen alkalmazom! De hiába minden rábeszélésem, maradt a kétlábúak pár évtizedes „tudományánál”. Nem sokára megjöttek Perecék is hárman, és elkezdtünk bepakolni a „mi autónkba”. Illetve B. elvégezte ezt a számomra alantas munkát, és én betelepedhettem az anyósülésre G. ölébe, amit írnokom csak nagy fészkelődések után viselt el. Nem tudom, hova raktam volna a lábaimat, csak nem azt gondolták, hogy majd leteszem a kétes tisztaságú szőnyegre? A pórnép is oda rakja a virgácsait, az én arisztokrata tappancsaim ott nincsenek jó helyen! Hátra betették magukat egy nagyobb cipőkanál segítségével Nojcsi, M,. és S., a tetejükre Perec mászott, Körbe voltak bástyázva kempingszékekkel, hogy akkor is legyen hova ülniük, ha véletlenül kipukkad a kocsi. Mentünk, mentünk, közben B. kérdezgette Nojcsit, mint házi GPS-t, hogy jó e az irány, végül ennek ellenére odataláltunk. Mikor kiszálltunk jöttem rá, hogy itt már voltam, és akkor nagy buli volt!b Ennek megfelelően behúztam Nojcsit a kerítésen belülre, és meg sem várva míg G. becammog, kipróbáltuk a virágos gyepszőnyeget Pereccel, és a már ránk váró Csitrivel, akivel ugyan még nem találkoztunk, de pillanatok alatt nagy egyetértésben kergettük egymást. Lassan szállingóztak a többiek is, ekkora társaságot még nem is láttam együtt. Most lediktálom G.-nek, kik voltak ott: Guba, Jo-jo, Hailey, Lyza, Perec, Csitri, Maya, Zara, én, és a kétlábújaink: Nojcsi, I, Ákos, E, Bogi, G, K, M, S, T, P, K, Cs, Cs, E, K, B, G. Na, most, hogy már mindenkit ismertek, még elmondom, hogy Guba és Jo-jo a Kennel Piperkőc drótosai, nyugodtak és csodaszépek, Maya jött a legmesszebbről, és kissé még félénk volt, remélem egy hét múlva – a 2. félidőre - már felbátorodik. Lyza a frizbijével volt párkapcsolatban, látszott, hogy sokat gyakorol, meg iskolába jár, frizbivadászatban ő a legjobb. Hailey, a labilány megérkeztekor felélénkült újra az addigra kicsit „eltunyult” társaság, volt kit megkergetni, kivel rohangálni, Csitri nagyon trükkös lány, még versenyre is jár, meg oviban is tart bemutatót. Vele, és Pereccel birkóztam a legtöbbet, míg meg nem érkezett Zara is, aki finom hagymás pogácsát vetetett elő K.-val. I. is hozott töpörtyűset, és B. is előrukkolt egy adag pogival. A gazdik jól voltak tartva, persze a köteles vámot mi is elszedtük, de Nojcsinál is sorba álltunk jutifalatért, (néhányunk többször is), és másnál is rábukkanhattunk finom nasira. Vizünk is volt, mert utasításomra a kétlábúak gondoskodtak rólunk. A maguk folyadékigényét csak vízzel pótolhatták volna, de ez némelyeknél nem bírt elég csábító erővel. Lassan rávezetem őket, ne várjanak el folyamatos utasítgatásokat, törődést, álljanak a két lábukra, van nekik, némelyiknek három is (hi). Még csoporton kívüli ebtársak is csatlakoztak hozzánk rövidebb-hosszabb időre, addig, míg értetlen gazdijaik el nem hívták őket. Pedig biztos maradtak volna ilyen exkluzív társaságban. Közben folyamatosan borulgatott néha egy-egy csepp is landolt, amit I. felettébb rossz néven vett, Ákos sátrát pakolta a fejére a frizuráját védve attól a három csöpptől, ami a közelébe leesett. Ha szépem megkért volna, a végén megigazítottam volna a séróját… A sátrat azért pakolta össze, mert irigy volt Csitrire, aki beköltözött, és kinevezte „nyári lak”-nak. Este hatkor lett volna vége a bulinak, de kicsit hamarabb feloszlottunk, mert erősebben csöpögött. Visszafelé Nojcsi elpártolt tőlünk, hátul is szinte úri módon utazhattak Hazaérve gyorsan megvacsiztam, és bevágtam a szunyát, mert nem csak fizikailag, de idegileg is elfáradtam, remélem, megérte, és a többiek is jól érezték magukat. Vizslát!

Csoportkép

Perec, én, és talán csitri 

Guba: a drótosok gyöngye