06. 14.
Most olyan rövid leszek, mint az az idő, amit ma a
szabadban töltöttem. Tegnap az történt, hogy meleg volt. Zara nem ért
rá, ezért nem is mentem sehova… nagy szunyálásokkal azért túljutottunk a
szombaton is. Ma hajnalban Kajla kirobbantotta G.-t az ágyából!
Messziről repült rá gallérostul, így a kétlábúm gyorsabban pattant ki a
nyugodt vackából, mint rendesen. Motyorászott is valamit, amit a kis
csibész széles mosollyal vett tudomásul. nagyjából rendbe szedte magát,
és
mivel még hat óra sem volt, úgy döntöttem, hogy egy kis utópihenést
fogunk végrehajtani rajta, ezért a nappali fekhelyünkhöz támogattuk. A
gépet sem kapcsolhatta be, mert akkor nem élvezhettük volna a közös
pihit a hepehupás felületén. Elhelyezkedtünk, már majdnem visszaaludtunk
mindhárman, amikor egyszerre vettük észre a mozgást a folyosó kövén.
Szolgálatba helyeztük magunkat, és szoros őrizet mellett betereltük a
delikvenst G. elé a frissiben kinevezett kihallgató-szobába. Kicsit
noszogatni is kellett, jogy kapkodja már a csülkeit, mert jön a reggeli,
és nem érünk rá vele órákig foglalkozni. Mire a szoba közepére értünk,
G. is felkecmergett azzal a szöveggel, hogy: „Ez most vagy valami, vagy
megy valahová!” Miután szemrevételezte, óvatosan tenyerébe vette az
eltévedt varangyot, és kiutasította a lakásból. Mi Kajlával követtük, de
most is csak az orrunkkal meg a mancsunkkal serkentettük gyorsabb
haladásra, amíg G. nem szólt, hogy hagyjuk, már otthon van a Békakirály,
különben is reggeli! Ezután Kajláról lekerült a gallér, és mindketten
örültünk a másiknak. Már túl voltunk a kaján, a búra is visszakerült a
szegény haver nyakára, amikor a személyzet észrevette, hogy Kajla
vérzik. Elég volt egy kis nemodafigyelés, és máris megszaggatta gyári
készítésű, tökéletesen ráillő ruháját! Talán a Békakirály elvesztése
feletti bánatát jelezte ilyen látványosan, ne, tudom, de az biztos fájt,
mikor ideiglenesen lekötözték/ragasztották a sebét, mert hallottam,
hogy nyivákolt és küzdött, amíg nem végeztek vele. Egy óra múlva mindez
megismétlődött, mert leszedték a tapaszt és megállapították B.-ék, hogy
elállt a vérzés. Persze a gallér-búra-tölcsér nevű kínzóeszköz az eddigi
tapasztalatokon okulva nem mostanában fog lekerülni róla! Ennyi történt
csak, mert a délutánt már teljes nyugalomban, majdhogynem kómában
töltöttük, még Zarázni sem megyünk az esti 30 fokban. Vizslát!
 |
| Együtt |
 |
| Ébredés a kómából. Ilyenkor is G. combján pihen... |
 |
| Kajla mosolyog |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése